Nincs érzékszervünk az idő megtapasztalására. Mindenkiben van valamiféle belső képzete arról, hogy mennyi egy centiméter, méter, kilométer. Vagy milyen erő kell egy kilogramm, 10 kilogramm felemeléséhez. El tudjuk képzelni, mekkora egy köbméter, liter, féldeci, stb. De nincs érzékszervünk az idő múlásának méréséhez. (időfogalom kialakulása, életünket áthatja az idő, küzdelem az idővel.)
Fizikai idő
Az idő newtoni felfogása a 17. sz. végétől egyeduralkodó szerepet játszott. Newton számára a tér és az idő abszolút, a világra ható isteni tevékenység keretei és jelei.
Önmagukban, az anyagtól függetlenül létező valóságok, a jelenségeken kívül helyezkednek el. Az idő az egymás után következő jelenségeket köti össze.
Fontos: a klasszikus mechanika a newtoni időn alapszik. (Az Apollo űrhajók holdraszállási programját teljes mértékben a newtoni fizikára alapozták.)
Einstein szerint az idő nem abszolút, bár van saját léte (?), ez a lét anyagi természetű és teljesen esetleges. Az idő valójában a „téridő” negyedik dimenziója. Nincs abszolút egyidejűség, nincs abszolút módon múló idő: a mozgásállapottól függ. Abszolút csak a fénysebesség.
Az idő: változás.
Az idő iránya: oksági összefüggések, entrópia növekedése, világegyetem tágulása.
Megfigyelhetően, az időnek iránya van: A múlt rögzítve és változtathatatlanul fekszik mögöttünk, míg a jövő előttünk van, s nem szükségszerűen rögzített. Ugyanakkor a fizika legtöbb törvénye un. "időtükrözés-invariáns", ami azt jelenti, hogy minden ami az időben előremozdulva megtörténhet, ugyanúgy lehetséges az időben visszafelé mozogva. Másképp megvilágítva, fizikailag nézve nincs különbség abban, hogy mi történik mikor egy filmet nézünk, vagy azt visszafelé forgatjuk. Azonban időtapasztalásunk – legalábbis makroszkopikus szinten - nem "időtükrözés invariáns": Poharak gyakran leesnek és összetörnek, de még soha nem láttuk, hogy a szilánkok összegyűlnének és a pohár vissza emelkedne az asztalra. Emlékezetünk van a múltról, de a jövőről nincs és nem is lehet. Érezzük, hogy a múltat nem változtathatjuk meg, de a jövőt befolyásolhatjuk. A kérdés az, hogy miért van ez így? Természetes megfigyelésünkkel egyezik a világmindenség teljes entrópiája, melyet elméletileg a kozmológiai idő mutatójának tekinthetjük.
Viszont a kvantummechanikában, a gyenge nukleáris erővel kapcsolatos folyamatok nem fordíthatók meg időben.
Kvantált-e az idő? Planck-idő: 10-43 másodperc.
A Planck-idő az idő természetes egysége, amit Max Planck javasolt, jele tP. Ennél rövidebb időtartam alatt nincs értelme összehasonlítani az Univerzum előző és következő állapotát.
5,391 24(27)·10‒44 másodperc
ahol:
a redukált Planck-állandó
Volt-e kezdete az időnek?
Az idő mérésének problémája és fejlődése.
Ókorban: vízórák (klepszidra) és napórák.
Mechanikus óra (inga) a 14. századtól kezdődően. Homokórák.
Mechanikus órák -> csillagászati órák (Antikhitera-i lelet 2. sz. BC.)
A 15. sz. végén a spirálrugó és a gátszerkezet feltalálása.
A hajózásban fontos a pontos idő ismerete (John Harrison (1693 – 1776)
20. sz. Kvarcórák, atomórák.
1885-ben a nemzetközi mérésügyi konferencia döntött a világidő (UT) elfogadásáról. (GMT)
Efemeris idő: a t független változó az égitestek keringő mozgásásnak matematikai leírásában.
Egysége az efemeris másodperc: az 1900. év január 0-án 12 óra efemeris időhöz tartozó tropikus év 1/31.556.925,9717-ed része.
Atomi idő (TAI): a cézium[133] atom két meghatározott hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás periódusának a 9 192 631 770 –szerese.
Naptárprobléma
A 6. sz.-ban egy angol szerzetes, Dionysius Exiguus javasolta, hogy az időszámítás kezdete Krisztus születése legyen. Ezt a Róma alapítása utáni 753. év december 25-re tette.
1582. XIII. Gergely pápa naptárreformja. Október 4-e után 15-e.
Filozófiai idő
Az idő az ontológia (~léttan) és episztemológia (~eredettan) kutatásainak központi tárgya. A tárgy főbb kérdésköreihez tartoznak olyan dilemmák, mint hogy létezik-e az idő és tér tudattól függetlenül, hogy csak együtt, vagy külön is léteznek-e, mi az oka az idő látható egyirányúságának, hogy léteznek-e idők a jelen pillanaton kívüli is,
Az Kr.e. 5. században élő görög szofista, Antiphón, töredékekben fennmaradt fő munkája Az igazságról-ban olvashatjuk, hogy "Az idő nem lényeg (hipostasis), hanem egy fogalom (noéma), vagy mérés (metrón)." Parmenidész messzebb ment, úgy tartotta, hogy az idő, a mozgás és a változás csak illúziók.
Gottfried Leibniz szerint, az idő egyfajta mérési eszköz, mellyel mi az események sorrendjét, azok időtartamát és a köztük lévő (időbeli) távolságot állapítjuk meg, valamint a tárgyak mozgását hasonlítjuk össze.
A 20. sz. gondolkodói megkérdőjelezik azt a Kant óta uralkodó nézetet, hogy az idő az érzéki megismerés a priori formája. Az idő már nem a jelenségek „kerete”, hanem részüket képezi.
Henri Louis Bergson francia filozófus szerint csak az az idő létezik, amelyet az ember átél: ez az időtartam a tudat legelső adottsága, az intuició legfontosabb tárgya. Ez az időtartam teljesen heterogén; hol gyorsan folyik, hol meg lassan, a cselekvés és a tétlenség, az élvezet és az unalom ritm
